Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Mérnök Úr blogja

IV. Vizsgaidőszak – avagy egy megnyert háború…- Részlet a Technikus Úr naplójából - 4. rész

2019. november 07. 21:59 - Useless1997

2019.11.07.

Valahogy mostanában nincs kedvem írni, ezért egy régebbi gyöngyszemet hoztam nektek. Mint ahogy a cím is sugallja, ismételten egy Főiskolás sztorit hoztam nektek. Nem rövid a sztori és valószínűleg nem lesz annyira átütő egyik olvasónak sem (maximum annak, akik átéltek hasonló időszakot), hogy mennyire egy kőkemény időszakot éltem át ebben a pár napban. Most, ahogy így több mint 5 év távlatából újra elolvastam ezt a bejegyzést, hihetetlenül büszke vagyok magamra és a kitartásomra. 

Folyt.

2014.06.22.

 

Azt hiszem a címmel mindent elárultam, de nem fogom ilyen rövidre. Lássuk csak hogyan éltem meg a negyedik vizsgaidőszakomat…

Az eddigi vizsgaidőszakonkénti 1-2 vizsga helyett 6 volt betervezve. Igaz, Analízis II.-ből  elfogadtam a megajánlott kettest, így 5-re csökkentettem a vizsgák számát. Én naiv azt hittem, hogy párhuzamban tudok dolgozni is meg tanulni/vizsgázni. Hát nem így történt.

 A vizsgaidőszak első napján volt egy Irányítástechnika II. elővizsga, ami a tanárok szerint könnyített, mint egy rendes vizsga. Némi tanulással meg is írtuk a vizsgát: Bode-diagrammok, differenciálegyenletek átalakítása frekvencia függvényekké meg még egy halom „tökömtudjamidemegtudomoldani”. Maga a vizsga 57%-os lett, ami egy erős kettesnek felelne meg, de mivel az évközi beadandó házi feladatokért járó pontok hozzá csapódtak így egy 87%-os jelessel zártam az első vizsgámat.

Erős kezdés után erős visszaesés, tartja a mondás. Következő hétre egy menedzsment vizsga volt betervezve összvissz, úgyhogy csak erre az egy vizsgára utaztam le, utólag fölöslegesen. A vizsgára készülődés annyi volt, hogy telefonra feltöltöttem a puska anyagát. 130 hallgató volt jelen, nagyon túlságosan nem voltunk ellenőrizve így nem esett nehezünkre választ adni a 4 kérdésre. Délután hazautazás, utána két nap meló. A vizsga eredményeit vasárnap töltötték fel, nagy meglepetésemre elégtelen lett, mindenki másnak 3-4-5. Szobatársamnak is egyes, a mellette ülő csoporttársamnak meg ötös. Igencsak érdekes a tanár osztályozása, semmi összefüggés nem volt, nem baj, úgy voltunk vele, hogy valószínűleg a dolgozat javításánál egyest dobott a dobókockával.

Rá egy hétre Hőág (értsd: Járművek hő- és áramlástechnikai gépei) című tárgyamból volt vizsga, ami elég gyengére sikeredett, de bíztam a kettesben, de az nem akart az lenni. Hurrá!! Megvan a második elégtelenem, és még nincs vége. Még ugyanezen a napon délután volt a Menedzsment vizsga. Hátha most sikerülni fog ugyanannyi tanulással. A vizsgán egy másik tanár felügyelt. Kicsit neccesebbnek tűnt a puskázás, de hát meg kell lépni vagy különben sikertelen. Mellettem ülő csoporttársamnak kinyomtatva volt a puskája, és volt olyan válasz a kérdésre, ami nekem nem volt meg, neki meg igen, így cseréltünk segédeszközt. A baj ott következett be, hogy amikor a puskát lerakta a köztünk lévő üres székre, én elég feltűnően raktam a papírom alá. A tanár felállt és elindult felém. Tudtam, hogy ezt most így benéztem. Beállt elém, elvette a lapomat, majd „szépen” megkért hogy hagyjam el a termet. 90 ember előtt buktam le és zavartak ki a vizsgáról. Ekkora égés még engem az életben nem ért, hozzáteszem megérdemeltem, de az a másik több tucat ember is megérdemelte volna. Így egyedüliként kicsit bántott és le is törtem, hogy a második Menedzsment vizsgám is elégtelen.

 Ismét hazautazás, másnap meló. Következő héten az Iron Maiden koncert miatt kihagytam a Hőág vizsgát, de a koncert másnapján visszautaztam a kollégiumba, ugyanis a szombati Gépelemek vizsgára kellet tanulnom. A helyzet az, hogy a gépelemek vizsga szigorlat. Két félév anyagát kérdezik. Szerda délutántól kezdve szombat reggel 9-ig volt időm megtanulni 128 db tételt. Beletörődtem, hogy ez esélytelen, ez ennyi idő alatt lehetetlen és beletörődtem abba is, hogy csúszok egy évet (ugyanis a tárgy előfeltétele a szakosodásnak) és még a kockázatot is vállaltam, hogy átbasznak fizetősre… Két napig szenvedtem, ültem a gépem fölött és az első féléves kézzel írott kidolgozott tételeket olvasgattam. Még tanulásnak sem mondanám, mert tényleg csak olvasgattam.

Eljött a szombat, a vizsga napja, kiöltöztem, majd be a terembe. Kiosztották a vizsgalapokat és a kérdéseket olvasgatva feleszméltem, hogy ez akár még sikerülhet is. Szorgosan írtam, rajzolgattam, képleteket találtam ki még a szilárdságtanból megmaradt emlékekből (hozzáteszem, helyesen), majd beadtam. Egyből el is kezdték kijavítani, mikor kész volt, bementem és a tanár teljesen korrekten elmondta melyik feladatnál mi volt a hiba majd közölte, hogy az első féléves anyagrész értékelése elérte az elégséges szintet, míg a második féléves rész (amit el sem olvastam) mindössze 8%-al csúszott le az elégséges szinttől, így a következő vizsgán, csak a másodikból kell vizsgáznom. És ekkor felcsillant valami: Remény… A vizsga ugyan egyes volt, de még is volt értelme. Félsiker.

Kollégiumba visszaérve Hőág tanulásba kezdtem. Az addigi vizsgakérdéseket dolgoztam ki melyek felét megtanultam, másik felét puskába írtam. Erre volt mindössze 3 napom. Ja igen, kimaradt. Ennyi bukás után bebizonyosodott, hogy a tanulás és a dolgozás együtt nem működik. Ezt tapasztaltam annyi kidobott utazási költség és elégtelen vizsga után, így egyértelművé vált, hogy elsődleges a tanulás. 3 napom volt Hőágozni. Eljött a szerdai nap, félig felkészülten beültem, kikaptuk a vizsgalapokat majd fejemhez kaptam. Basszameg. Minden kérdés, ami volt, azokra a választ egyedül a puska adott volna, de mivel egy tanársegéd ült levelem szembe a tanári asztalhoz, így esélytelen maradt. Pár kérdésre tudtam válaszolni, de az nem érte el az elégséges szintet. Ezen a napon úgy volt hogy hazautazom de ez miatt meghiúsult, lent maradtam tanulni. Egy hétnyi kollégiumi lét után maradás mellett döntöttem.

Délután már kaptam is a teljesítésrögzítésről. Még egy elégtelen. Szám szerint már az ötödik. Ekkor jött a végső elhatározás. Akkor is megcsinálom, rohadjál meg… Na, azt tudni kell, hogy nem csak a Gépelemek de a Hőág is a szakosodás előfeltétele (meg mellette 2 tárgy, de azok már megvoltak), így maradt esély a két utolsó vizsgákra mind a kettőből. Menedzsmentből úgy voltam, hogy többre nem megyek, aláírás megvan, majd jövőre kipuskázom akkor már sikeresen. Ja és még Elektrotechnika II..ből is volt vizsgám az utolsó alkalomra volt hely. De mivel erre a tárgyra nem épül semmi és nem is előfeltétele semminek így másodlagos volt a teljesítés szempontjából. Első a szakosodás előfeltételei.

Már csak egy hét a vizsgaidőszakból és még értékelhető vizsgám nem volt (kivéve az első). Komoly elhatározásom volt, megcsinálom, bármi áron. Az a kevesebb, mint egy hét, ami hátra volt kegyetlenül kikészített, nem csupán szellemileg, de fizikailag is. A bioritmusom teljesen felfordult. A napom úgy telt, hogy délben keltem, tanultam olyan 6-7-ig, majd alvás este 9-10-ig majd ismét tanulás hajnali 4ig majd ismét alvás délig, és ez kezdődött élőről. Sokszor már a napfelkeltétől nem tudtam elaludni, ami a kollégiumi szobámba sütött be…

Megtanultam az összes Hőág levezetést, az összes addigi kérdést. Egy füzetet teleírtam gyakorlással, 4 tollam fogyott ki. Gépelemek rajzokat, jellemzéseket, képleteket megtanultam. Erre az egy hétre deaktiváltam magam még facebookról is. Már olyan idegi állapotban voltam, hogy teljesen felkészültnek éreztem magam, és csak azt akartam, hogy teljen az idő. Dupla vagy semmi. Hiába van meg az egyik tárgyam, baszhatom, mert a másik nélkül nem tudok szakosodni. Eljött a kedd reggel. Öltöny, ing stb. irány megbaszódni.

Kikaptuk a vizsgalapokat, és elkezdtem olvasni. Az első féléves kérdéseket olvastam végig, ugyan nem kellet megoldanom, csak kíváncsi voltam, és rájöttem hogy ez most nem menne, de a második féléves kérdések olvasása után kétségek merültek fel bennem. Bepánikoltam. Mondom ez nagyon necces lesz. Írtam, amit tudtam, rajzoltam, amit kellet, meg számoltam is a fogaskerekeket majd beadtam. A javítótanárok kicsit késtek így 2 óra folyosón való várakozás étlen, szomjan telt. Megölt az izgatottság, majd egyszer kilépett a tanár és sorolta a neveket. Kezembe vettem és majdnem összeestem. 50/20. Szigorlaton az elégséges szint 40% így az eredmény elégséges. Ponthatáron volt (még ha egy kis kegyelem segítségével) de sikerült. Nem tértem magamhoz, hatalmas kő esett le a szívemről.

 Eddig jó, de holnap vár még rám egy Hőág vizsga. Vissza a kollégiumba, alvás majd éjszaka tanulás és ismét alvás. Másnap ugyan az a kör, ing öltöny stb. majd irány vizsgázni. Megkaptuk a lapokat olvasom az első kérdést: „Definiálja és T-s diagram segítségével értelmezze… balbalbla” Utolsó kérdés: „Rajzolja fel egy gáz munkaközegű kompresszoros hűtőgép…blablabla” Keretes a szerkezet, mert az előző vizsgán is ugyanez volt az első és utolsó kérdés, a többi kérdést is elolvasva rájöttem, hogy ugyanaz a vizsgalap, csak a dátumot írták át. Négyen írtuk a vizsgát. Másfélóra volt a megírására, de én háromnegyedóra alatt végig daráltam majd 10 perc végig ellenőrzés után beadtam.

Visszaérve a kollégiumba átöltöztem és hazamentem vonattal, hogy még aznap este kocsival visszamenjek és másnap hazaköltözzek a kollégiumból. A vonat Ferihegynél járt, amikor a telefonomon néztem, hogy jött egy e-mail teljesítményrögzítésről. Abban a levélben volt az aznapi Hőág eredménye. A szakosodás eredménye. A szívem a torkomban dobogott. Megnyitom: jó(4). Az öklömet ráztam örömömben. Remélem senki sem látta, mert valószínűleg egy retardált idiótának tűnhettem. Kibebaszottul örültem. Sikerült!! Megcsináltam!! Maradok államin támogatottan, szakosodhatok, nem csúszok (eddig) és lépést tartok a többiekkel.

Hazaértem, ettem picit, majd aludtam 2óra hosszát majd kocsiba ülve visszamentem a kollégiumba. Összepakolásztam nagyjából, de a kocsiba nem, mert másnap még mentünk Elektro vizsgára, és elvittem pár csoporttársamat. Tanulás még véletlenül se jött szóba, úgy voltam vele hogy amit kellet azt megcsináltam, a kitűzött cél sikerült. Persze a vizsgát nem adtam le, így jóformán bementem megbukni.

A vizsga egy 4 feladatos beugróból és egy szóbeli vizsgából állt. Úgy terveztem, hogy már a beugrón elhasalok, így jöhetek vissza bepakolni, leadni a kulcsot azt menni haza. De nem így történt. Az egyik csoporttársam vágta a feladatokat, így elé ültem a beugró megírásakor. A mellettem ülő gyerek folyamatos hátrafordulások mellett másolta le és írta, én meg szorgalmasan másoltam le róla. Megmondom őszintén egy értelmes képletet vagy összefüggést nem találtam a leírtakból, de mindegy, nem volt célom hogy sikerüljön, mert a 8 kiadott tétel nevét sem tudtam, nem hogy melyik mit tartalmaz.

Beadtuk a lapokat, majd félóra várakozás után behívtak és felsorolták azokat a neveket, akiknek sikerült és mehetnek vizsgázni. Nagy meglepetésemre az én nevem is ott szerepelt, de a mellettem ülő, akiről másoltam, annak meg nem… Érdekes volt a szitu. A tanár 8-as csoportokra bontotta a társaságot (mivel hogy 8 tétel volt) és szerencsére a barátaimmal együtt osztottak be délután 2 órára. Volt nagyjából 2 óránk, így visszamentünk, majd fejünkhöz kapva rájöttünk hogy ha még ma kiakarunk költözni, akkor a bizottságnak most kell szólni, mert délután 4 után már baszhatjuk, és utána már csak a rákövetkező napon tudnánk kiköltözni.

15 percünk volt összerámolni és átadni a szobát. Szerencsére a cuccainkat a szobában egy kupacban hagyhattuk. Kicsit frusztrált, hogy nem tudtam kényelmesen összepakolni, így esett meg hogy a kajás ételhordó egy zacskóba került a tiszta ruhákkal is.

Én már mondtam a többieknek, hogy semmi értelme nincs bemennem, mert komolyan, még a tételek nevét sem tudtam. A többiek biztattak, hogy menjek be, próbáljam meg. Az egyik csoporttársam adott puskát. 8 tétel volt, ez 8 kis cetlit jelentet, melyeket külön helyzetem el a zsebeimben. Az első tétel volt a jobboldali zsebórazsebemben, második a jobbzsebemben, harmadik a jobbfarzsebemben, negyedik a balfarzsebembe, a negyedik a balzsebemben a többit meg a zakómba. Így tudtam, hogy melyikért kell majd nyúlni, miután kihúztam a tételt.

 2-re odamentünk a helyszínre, szóltak „kis” csúszás van. Egy laza másfélóra múlva bementünk az én kis klikkemmel a terembe majd húztunk tételt. Én a 4. tételt húztam, Áramtükör. A legkönnyebb és a legrövidebb mindközül. Mire leültem a helyemre és a táskámból elővettem egy üres lapot a balfarzsebemben lévő kis cetli már a papírom alá került...valahogy… Amíg másik diák kint a táblánál felelt addig én leírtam és lerajzoltam, ami a lapon volt és elkezdtem megtanulni azt a pár mondatot, amivel életemben akkor találkoztam először.

Mire nagyjából megtanultam a szöveget a csoporttársam került sorra, akinek köszönhettük a sikeres beugrót. Nagyjából elmondta, amit írt, majd a tanár kérdezett egy alapkérdést, amire nem tudott válaszolni így elégtelent kapott. Többiekkel egymásra néztünk kitágult szemekkel hogy mi a fasz?? Közülünk egyedül róla mondható el hogy megtanulta az anyagot.

 Én voltam a soros… Kimentem, felrajzoltam a kapcsolást, majd olyan magabiztosan elmondtam azt a begyakorolt három mondatot, hogy még én magam is meglepődtem, majd leblokkoltam. Ennyi. Nem volt több, amit el tudtam volna mondani. A tanár kérdezés helyett annyit mondott, hogy látszik, hogy ez az-az eset, amikor a diák megtanulja úgy ahogy a tételt, de nem tudja hogy mi az. Én csak egyetértően bólogattam, majd folytatta, hogy ha akarom, még kérdezgethet tőlem, de nem látja értelmét. Hát én sem láttam, már majdnem azt mondtam, hogy akkor majd jövőre megpróbálom, amikor azt mondta befejezésül, hogy: „Fusson haza egy kettessel!!” Elég értelmetlen fejet vághattam, majd kiböktem hogy: Köszönöm szépen! Leraktam a tételt, felkaptam a táskámat majd kijöttem a teremből. Beszarás. Disznó nagy mákom volt, olyan amit még sosem éltem át mióta Főiskolára járok.

Megvártuk még a másik két csoporttársunkat, akik szintén egy halvány kettest kaptak majd visszamentünk a koliba, bepakoltam a kocsiba majd indulás előtt elmentem a már megnyitott KFC-be és a drive-ban vettem három darab Longer szendvicset az útra. Közben hívott a főnököm hogy holnap jó lenne, ha bemennék 2 hét után. Mondtam, hogy ne haragudj, de hulla fáradt vagyok, inkább pihennék. Azt mondta rendben.

 Az autópályára felérve egy furcsa érzés kerített hatalmában, pozitív értelemben. A menedzsment kivételével minden sikerült. 33 kreditet szedtem össze, a szakosodás előfeltételei megvannak, maradok államin. Már majdnem elbőgtem magam, mert egy hatalmas harc árán sikerült ezeket elérnem. Mérföldkőhöz értem a tanulmányaim során. Ekkor a kocsiban szóló retro válogatás a Boney M – Gotta Go Home című számot játszotta. Elég ironikus volt…

Viszlát szeptemberben, mint harmadéves gépjárműmérnök hallgató… :)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.